Cikk, kép és visszaemlékezés...

Kikerült a NLC a cikkem, mellette egy kép rólam...

Kaptam rá hideget, meleget, de főleg meleget. Legalábbis én így látom. Régebben, az engem bántók, ezt jóval "szebben" és cifrábban fejtették ki.

A most a legjobban az tetszett, hogy nem hiszik el, hogy én lehetek a két képen...eszembe jutott, amikor én is csak remélni tudtam, hogy egyszer lesz egy ilyen volt, ilyen lett képem...egy kis visszaemlékezés (hosszú lesz:)):

"2009.06.13: Itt kezdtem a fogyit!

Két levelet kaptam a naplómmal kapcsolatban... Egy Tündér Lány írt, aki már leadott 22 kg-t és olyan kedvesen leírt mindent, hogy segítsen nekem, véleményt alkotott, de mellette tudta mit élek át, mi az ami nehéz ebben az egészben. Milyen kövérnek lenni, mikor tudod mit rontasz el, de nem tudsz egyik napról a másikra változtatni rajta..hanem ez egy hosszú folyamat. 

 A másik lány is segíteni akar én tudom. De megbántott a levele. Azt írta 24 évesen közel 100 kg-nak lenni iszonyat sok, és diétáról beszélek közben 3 szor annyit eszek mint egy átlag ember. És ne takarózzak a szoptatással. A vacsorán ebédnek felel meg, a gyümölcs is cukor (TUDOM! írtam is..)...stb. Tudom hogy igaza van. DE! Nagyon nagyon nagyon jól tudom, hogy rengeteg a 100 kg.....higgyétek el, nagyon jól tudom, versenyszerűen sportoltam akkor voltam 68 kg, az sem kevés..nem vagyok egy nádszál testalkat. Aztán rendszeres sport után 70, majd 75 és 80 kg lettem terhes. Világ életemben azt mondtam soha nem leszek 80 kg több, max ha terhes leszek így is lett..csak kicsit megszaladt a dolog. 

 A terhesség alatt 16 kg sem kevés...és igen rengeteget ettem mióta megszültem, szégyellem-e, igen???? De egyszerűen ha éhes vagyok, akkor annyit meg tudok enni, hogy és is meg vagyok lepve. :( Ezek után nem tehetem meg, hogy az esti 3 szelet nagy fehérkenyér után nem eszek semmi kenyérfélt, nem akarom, hogy ne adj isten ne bírjam, feladjam majd a diétát és több jöjjön vissza. Világ életemben oda kellett figyelni mit eszek, mindig. Mikor terhes lettem elengedtem magam, de olyan jó volt egyszer az életben. Tudom, sok a 98 kg...nekem mondjátok? és tudom amit csinálok nem diéta, egyenlőre, de úgy érzem ez vezet majd oda és nem akarok takarózni, tényleg nem. Le fogok fogyni, mert le kell és rendesen fogom csinálni!!!!! 

Megígértem magamnak! És meg fogom csinálni!!!!! 

 Annyira fájt az e-mail, törölni akartam a naplót, de aztán láttam már 150-en olvassák, többen kedvencnek jelölték. És különben is nem szabad megiramodni az igazság elől, főleg ha az segítségnek irányul, csak az igazság néha nagyon fáj! 

Azt hiszem, itt született meg bennem a gondolat, hogy egyszer lesz egy közösség, egy csoport, ahol nem fogom engedni, hogy másokat bántsanak!!!!!

 Másnap: Megint kaptam leveleket, amelyekkel segíteni akarnak nekem, mégis én olyan bolond vagyok, hogy engem jobban inspirál pár kedves szó, és okos ötlet, mint hogy elmondják, mit rontottam el. Azt írta valaki, amíg megbánt amit írnak, haragszok érte, addig igaz. Ez viszont biztos így van!!! Úgyhogy nem bántódom meg.:)))) És egy másik valaki ezt írta: A világ egy tükör, ha nem tetszik, amit benne látsz hiába töröd össze a tükröt. Ez a mondat viszont igaz!!!! Nincs kifogás! 

Azóta is hiszek a szép szó erejében, a kedvességben és a biztató, motiváló segítőkészségben!!!

 És az elhatározás: 

 Merthogy tegnap volt az első igazi diétás napom!!! Nagyon rosszul estek a levelek, amiben kritizáltak, de sajnos igazuk volt. Kövér vagyok, nincs mese! Valaki azt írta, soha nem fogok lefogyni, ha állandóan áltatom magam és ez így van, úgyhogy vége a mellébeszélésnek, most aztán elegem van magamból és azokból is, akik nem hisznek bennem. Tegnap sétáltam egy nagyot Amival és gondolkoztam. Hogy komoly, nem könnyű, de elérhető célokat tűzök ki magam elé! Ezek a következőek: 

 1, minimum 10 kg kell lefognom augusztus 23-ig, a Kislányom Keresztelőjére, ahol ha még nem is leszek "csinos" de haladni fogok a cél felé:) 

 2, karácsonyi a hátralévő 13 kg leadása. DE!!!!! 

 3, az elérni kívánt súly ugye 75 kg!!! Azonban szeretném, hogy rám jöjjön kedvenc gatyám (talán még a szekrény mélyén van, mert kidobni nem volt szívem, úgy imádom, kb a fél combomra jó az egész gatya) szóval akkor 68-70 kg voltam. A Párom 72 kg ismert meg, akkor még szűken jó volt.

 4, Ha még bírom és megy...már most van újabb cél, vagyis ÁLOMSÚLY: 68 kg!

A kezdésből az igencsak 30 kg!!!!!! ÚRISTEN:((((( 

DE sikerülnie kell. A Férjem szereti, hogy van mit fogni rajtam, nem úgy én.:( Azt kérte ne menjek 75 kg alá...de azt hiszem ezt most magamért csinálom és ha megy, márpedig miért ne menne, akkor el fogom, el akarom érni!"

Szóval így kezdődött...igazából meg akartam mutatni a világnak, hogy én igenis meg tudom ezt csinálni! Pontosan tudom, hol rontottam el, mindenki leírta ezt nekem 100-szor, miközben többre mentem volna építő jellegű kritikákkal. Nem baj, az évek során kitapasztaltam, megéltem és most, amit tudok ebből átadok nektek. A NonóÉletmód csoport a 3. gyermekem...sok sok Lányom van és én erre nagyon nagyon büszke vagyok.:) Köszönöm, hogy mindig mellettem álltok!:)